E nap jellegzetes szokása a búzaszentelés. Az egyházi külsőségek között, körmenet formájában megtartott szertartáshoz számos népi hiedelem kapcsolódott. A szentelt búzát – mint általában a többi szentelményt – nagy becsben tartották, és mágikus hatást tulajdonítottak neki. Tápén a szentelés alatt koszorúkat készítettek a búzából, melyeket a templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap után levették, és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen. Koszorút a beteg feje alá is helyeztek, gyógyító erőt tulajdonítva a szentelt búzának (Bálint S. 1980b: 271). Medvesalján, Almágy községben a gazdasszony a szentelt búzából a tyúkok, kacsák elé szórt, hogy ne érje őket kár. Ugyanitt, amikor a karácsonyi morzsával füstöltek, szentelt búzát is szórtak közé, hogy a hatást fokozzák. Az imakönyvbe tett búzaszálnak gonoszűző erőt tulajdonítottak a magyar nyelvterület számos vidékén. A bukovinai székelyek a megszentelt búza főzetét {7-148.} lábfájás ellen tartották foganatosnak. A szegedi kenyérsütögető asszonyok Szent György-napi harmatot és szentelt búzaszálat tettek a kovászba, hogy a kenyér szépen keljen.
Szórványos adataink vannak az időjárás- és termésjóslásról is Márk napjával kapcsolatosan. Például Csépán a mák, a Mura-vidéken az indás növények vetésére tartották alkalmas időpontnak. A Mura-vidékiek szerint: „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz” (Penavin 1988: 89).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése